Szerelem, nézz fel!

Felültem a vonatra, emlékezem… Először szinte berobbant és hirtelen elindult velem, kiismerhetetlen volt – nem mutatta meg magát, csak engem vitt, hullámzott velem, hevesen vert a szívem, aztán lelassult és vártam újra. Jött, újra hömpölygött, de kabinjai zárva maradtak előttem. Leszálltam, mert úgy éreztem nem tudom hova tart velem, nem láttam a célt, elengedtem, de időnként megjelent a képe és éreztem erejét.

Aztán eljött értem, váratlanul, tudtam, hogy fel kell szállni, mert valamit mutatni akar. Kezdte óvatosan kinyitni ablakait, kabinjait, alkatrészeinek titkait, miközben átölelt a langyos szellő, ami beáramlott általa. Mutatott világokat, szépségeket, de talán nem ő mutatta, hanem felfedeztem saját magamban általa.

Majd mélységekbe vitt, félelmet keltve, nem látva támpontokat, kapaszkodókat, a számomra biztonságot jelölő állomások nem voltak. Lelassult, és már egészen elviselhetetlenül elmerültem a várakozás és bizonytalanság béklyóiba. Nem értettem miért jött el értem ha szinte áll, nem robog velem – válaszokat, szavakat kerestem. Újra leszálltam, talán nem a megfelelő vonaton vagyok…

De ott maradtam az állomáson és ő is ott maradt, nem indult tovább nélkülem. Csak néztük egymást szótlanul, teltek a hetek. Nem tudtam tovább állni, mert tudtam hogy vár rám. Ő sem indult, a vonaton maradt valami, ami az enyém. Ott maradt szívem egy darabja, az együtt robogás érzése. Újra felszálltam és elindult repített, még jobban összesimultunk, majd elfogyott a sín…

Ott vagyok a vonaton és csak ringat, duruzsol, ne add fel… rakom előre a síneket, küzd, el fog fáradni… Várakozom… szeretem… fáj… mégis szép, figyelem mit tanít. Én látom a síneket képzeletben a föld felett… nézz fel!

Felültem a vonatra, emlékezem... Először szinte berobbant és hirtelen elindult velem, kiismerhetetlen volt – nem mutatta meg magát, csak engem vitt, hullámzott velem, hevesen vert a szívem, aztán lelassult és vártam újra. Jött, újra hömpölygött, de kabinjai zárva maradtak előttem. Leszálltam, mert úgy éreztem nem tudom hova tart velem, nem láttam a célt, elengedtem, de időnként megjelent a képe és éreztem erejét.